hétfő, június 6
Gellért-hegy
A suliba kellett beugranom valamiért, s ha már ott voltam átsétáltam a Szabadság hídon és felmentem a Gellért-hegyre körülnézni. Jó kis hely :)
szombat, június 4
Fenyőgyöngye - Árpád-kilátó - Budai Vár
Némileg alább hagyott a naplóvezetési lelkesedésem, ezért néhány séta leírása kimaradt... Most utólag igyekszem pótolni. Szóval június 4-én egy laza kirándulást tettem több már ismert helyen. Kezdtem az Árpád-kilátóval, majd lementem az Apáthy-sziklához, ahol végre nem volt senki így nyugodtan körbe tudtam nézni (fotózni, videózni). Utána átmentem a Várba, ahol szintén készítettem még pár képet. Röviden ennyi.
csütörtök, június 2
Fenyőgyöngye - Szépvölgy - Újlaki-hegy
Eredetileg csak az új fényképezőgépem kipróbálása végett indultam útnak, azzal a céllal, hogy elmegyek a Vitorlázórepülő-térig, ill. az amellett lévő Homok-hegyig, s onnan - meg persze útközben is - próbálhatom a gépemet. Aztán valahogy mégis csak az Újlaki-hegyen kötöttem ki, de így legalább újfent meggyőződhettem róla, hogy egy igencsak gyönyörű helyről van szó...
A 65-ös busszal mentem a Fenyőgyöngyéig, innen pedig megindultam egyenesen tovább a Szépvölgyi úton, illetve az út melletti erdei ösvényen. Rögtön vadul elkezdtem kattintgatni a fényképezőgépet, próbáltam mindent, különösen a szuper makróval való játszadozás tetszett. Aztán egy leágazásnál beljebb mentem az erdő felé, mert úgy emlékeztem arra lehet továbbmenni a célpontomig, meg is találtam az utat, de gyanúsan lejtett, ezért inkább más irányba mentem tovább.
Meglepetésemre egy elég furcsa helyre jutottam, úgy tűnt, mintha építkezéseket kezdtek volna még régen, de abba hagyták, ill. igazából el sem kezdtek, mert csak az utak voltak meg. Mintha egy lakópark úthálózata lenne. Később mikor a térképen utánanéztem, láttam, hogy parkolókról van szó, bár nem igazán értem miért kell az erdő közepébe annyi parkoló.
Mentem tovább egy úton (ami mint kiderült a Szépvölgyi út folytatása volt, amire időközben visszakeveredtem), majd egy leágazásnál a fák között megpillantottam a Vitorlázórepülő-teret. Igencsak meglepődtem, mivel elég magasról néztem le rá, és nem emlékeztem, hogy túl sokat emelkedtem volna, hogy feljutottam volna valamelyik környező hegyre. Mivel lefelé túl meredek volt, visszafordultam az útra, majd az utolsó parkolót is elhagyva egyre erőteljesebb emelkedőn haladtam tovább.
Mikor feljutottam óriásit néztem, mivel hirtelen az Újlaki-hegy sziklás tetején voltam. Óriásit, mivel nem számítottam, hogy itt kötök ki, s óriásit, mivel nem számítottam, hogy olyan csodálatos lesz a kilátás. Rövid nézelődés után felmentem a csúcsra - tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy hol is vagyok, mivel már jártam itt, csak más irányból jöttem (bár nem találtam meg a másik utat...). Vártam kicsit hátha elkezdenek repülni az épp érkezett siklóernyősök, de csak nem akartak elindulni, így én indultam meg visszafelé...
Elég jó kis hely ez az Újlaki-hegy, most hogy megtudtam, hogy a Szépvölgyin tovább menve könnyen elérhető lehet sűrűbben megyek el oda.
A 65-ös busszal mentem a Fenyőgyöngyéig, innen pedig megindultam egyenesen tovább a Szépvölgyi úton, illetve az út melletti erdei ösvényen. Rögtön vadul elkezdtem kattintgatni a fényképezőgépet, próbáltam mindent, különösen a szuper makróval való játszadozás tetszett. Aztán egy leágazásnál beljebb mentem az erdő felé, mert úgy emlékeztem arra lehet továbbmenni a célpontomig, meg is találtam az utat, de gyanúsan lejtett, ezért inkább más irányba mentem tovább.Meglepetésemre egy elég furcsa helyre jutottam, úgy tűnt, mintha építkezéseket kezdtek volna még régen, de abba hagyták, ill. igazából el sem kezdtek, mert csak az utak voltak meg. Mintha egy lakópark úthálózata lenne. Később mikor a térképen utánanéztem, láttam, hogy parkolókról van szó, bár nem igazán értem miért kell az erdő közepébe annyi parkoló.
Mentem tovább egy úton (ami mint kiderült a Szépvölgyi út folytatása volt, amire időközben visszakeveredtem), majd egy leágazásnál a fák között megpillantottam a Vitorlázórepülő-teret. Igencsak meglepődtem, mivel elég magasról néztem le rá, és nem emlékeztem, hogy túl sokat emelkedtem volna, hogy feljutottam volna valamelyik környező hegyre. Mivel lefelé túl meredek volt, visszafordultam az útra, majd az utolsó parkolót is elhagyva egyre erőteljesebb emelkedőn haladtam tovább.
Mikor feljutottam óriásit néztem, mivel hirtelen az Újlaki-hegy sziklás tetején voltam. Óriásit, mivel nem számítottam, hogy itt kötök ki, s óriásit, mivel nem számítottam, hogy olyan csodálatos lesz a kilátás. Rövid nézelődés után felmentem a csúcsra - tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy hol is vagyok, mivel már jártam itt, csak más irányból jöttem (bár nem találtam meg a másik utat...). Vártam kicsit hátha elkezdenek repülni az épp érkezett siklóernyősök, de csak nem akartak elindulni, így én indultam meg visszafelé...Elég jó kis hely ez az Újlaki-hegy, most hogy megtudtam, hogy a Szépvölgyin tovább menve könnyen elérhető lehet sűrűbben megyek el oda.
szombat, május 21
Komjádi uszoda - Ferenc-hegy - Apáthy-szikla - Árpád kilátó - Fenyőgyöngye
Elsőként egy minimál-túrát terveztem be, mivel az elmúlt hónapok lustálkodásai és az egyre növekvő pocakom arra engedett következtetni, hogy jobban teszem ha nem erőltetem túl magam... :) Jó célpontnak tűnt a Ferenc-hegy, gondoltam legalább kiderítem, hogy ezt a dombot látni-e a délre néző ablakunkból.
A Komjádi uszodától indultam, szerencsére gyorsan megtaláltam azt a kis utcát ahol el kell kezdeni felfelé menni. Meglepetésemre szinte azonnal egy erdős ösvényen (lépcsőn) találtam magam. Bár nem a legmeredekebb volt, de mivel kicsit hosszan tartott ezért a végére rendesen elfáradtam, még le is ültem egy kicsit, hogy kifújjam magam. Meg is ijedtem, hogy talán még a Ferenc-hegyig sem fogok eljutni, nemhogy az Árpád kilátóig... Aztán csak összeszedtem magam, s újult erővel indultam tovább. Mivel jelzés nem sűrűn volt, ezért inkább a megérzéseimre (no meg a magammal hozott térképre) hagyatkoztam. Szebbnél szebb villák között haladva végül sikerült eljutnom a Pusztaszeri útig, ahonnan már nem volt olyan távol a kiszemelt hegy. Kisebb emelkedők után végre elhagytam az utolsó épülő "kastélyt" is, és beértem az erdőbe. A Ferenc-hegyet tulajdonképpen egyetlen út szeli át, és ez is kb. alig 1-1,5 kilométer lehet. Már látom a szemem előtt, ahogy tíz év múlva ennyi sem marad belőle, hanem újabb villáknak ad helyet (köztük remélem az enyémnek is :)
Újra lakott területre értem, jó sokat gyalogoltam egy csendesebb utcában azzal a reménnyel, hogy ezen keresztül feljutok a Látó-hegyre (jelzéssel már rég nem találkoztam, de azért sejtettem, hogy jó úton járok). Meglepetésemre az utca végén hirtelenjében az Apáthy-sziklánál találtam magam. Gyorsan meg is próbáltam gyönyörködni a kilátásban, de a rengeteg eldobott szemét, no meg, hogy minden jó hely már foglalt volt kicsit elvette a kedvem. Így tovább is mentem pár perc után. Újra a "sűrű" erdőben bandukoltam, jelzés már volt, mégis eltévedtem kicsit, mivel az Árpád-kilátót csak nem találtam sehol. Végül nagy nehezen mégis ráleltem, csináltam pár fotót, és persze megpihentem (egy pár emelkedő eléggé megizzasztott útközben...).
Végre már ismerősebb utakon elindultam Fenyőgyöngye felé, a buszt még hallottam elmenni, így majd fél órát kellett várnom a következőre, de összességében kellemes kis séta volt, remélem egyre nagyobb távokat tudok a következőkben bevállalni (ez kb. 6-7 kilométer lehetett). Ja, és a lényeg, ha jól tájékozódtam, akkor nem a Ferenc-hegy az a bizonyos domb, amit az ablakból látni, majd legközelebb megkeresem :)
A Komjádi uszodától indultam, szerencsére gyorsan megtaláltam azt a kis utcát ahol el kell kezdeni felfelé menni. Meglepetésemre szinte azonnal egy erdős ösvényen (lépcsőn) találtam magam. Bár nem a legmeredekebb volt, de mivel kicsit hosszan tartott ezért a végére rendesen elfáradtam, még le is ültem egy kicsit, hogy kifújjam magam. Meg is ijedtem, hogy talán még a Ferenc-hegyig sem fogok eljutni, nemhogy az Árpád kilátóig... Aztán csak összeszedtem magam, s újult erővel indultam tovább. Mivel jelzés nem sűrűn volt, ezért inkább a megérzéseimre (no meg a magammal hozott térképre) hagyatkoztam. Szebbnél szebb villák között haladva végül sikerült eljutnom a Pusztaszeri útig, ahonnan már nem volt olyan távol a kiszemelt hegy. Kisebb emelkedők után végre elhagytam az utolsó épülő "kastélyt" is, és beértem az erdőbe. A Ferenc-hegyet tulajdonképpen egyetlen út szeli át, és ez is kb. alig 1-1,5 kilométer lehet. Már látom a szemem előtt, ahogy tíz év múlva ennyi sem marad belőle, hanem újabb villáknak ad helyet (köztük remélem az enyémnek is :)
Újra lakott területre értem, jó sokat gyalogoltam egy csendesebb utcában azzal a reménnyel, hogy ezen keresztül feljutok a Látó-hegyre (jelzéssel már rég nem találkoztam, de azért sejtettem, hogy jó úton járok). Meglepetésemre az utca végén hirtelenjében az Apáthy-sziklánál találtam magam. Gyorsan meg is próbáltam gyönyörködni a kilátásban, de a rengeteg eldobott szemét, no meg, hogy minden jó hely már foglalt volt kicsit elvette a kedvem. Így tovább is mentem pár perc után. Újra a "sűrű" erdőben bandukoltam, jelzés már volt, mégis eltévedtem kicsit, mivel az Árpád-kilátót csak nem találtam sehol. Végül nagy nehezen mégis ráleltem, csináltam pár fotót, és persze megpihentem (egy pár emelkedő eléggé megizzasztott útközben...).Végre már ismerősebb utakon elindultam Fenyőgyöngye felé, a buszt még hallottam elmenni, így majd fél órát kellett várnom a következőre, de összességében kellemes kis séta volt, remélem egyre nagyobb távokat tudok a következőkben bevállalni (ez kb. 6-7 kilométer lehetett). Ja, és a lényeg, ha jól tájékozódtam, akkor nem a Ferenc-hegy az a bizonyos domb, amit az ablakból látni, majd legközelebb megkeresem :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)