Komjádi uszoda - Ferenc-hegy - Apáthy-szikla - Árpád kilátó - Fenyőgyöngye

Elsőként egy minimál-túrát terveztem be, mivel az elmúlt hónapok lustálkodásai és az egyre növekvő pocakom arra engedett következtetni, hogy jobban teszem ha nem erőltetem túl magam... :) Jó célpontnak tűnt a Ferenc-hegy, gondoltam legalább kiderítem, hogy ezt a dombot látni-e a délre néző ablakunkból.

A Komjádi uszodától indultam, szerencsére gyorsan megtaláltam azt a kis utcát ahol el kell kezdeni felfelé menni. Meglepetésemre szinte azonnal egy erdős ösvényen (lépcsőn) találtam magam. Bár nem a legmeredekebb volt, de mivel kicsit hosszan tartott ezért a végére rendesen elfáradtam, még le is ültem egy kicsit, hogy kifújjam magam. Meg is ijedtem, hogy talán még a Ferenc-hegyig sem fogok eljutni, nemhogy az Árpád kilátóig... Aztán csak összeszedtem magam, s újult erővel indultam tovább. Mivel jelzés nem sűrűn volt, ezért inkább a megérzéseimre (no meg a magammal hozott térképre) hagyatkoztam. Szebbnél szebb villák között haladva végül sikerült eljutnom a Pusztaszeri útig, ahonnan már nem volt olyan távol a kiszemelt hegy. Kisebb emelkedők után végre elhagytam az utolsó épülő "kastélyt" is, és beértem az erdőbe. A Ferenc-hegyet tulajdonképpen egyetlen út szeli át, és ez is kb. alig 1-1,5 kilométer lehet. Már látom a szemem előtt, ahogy tíz év múlva ennyi sem marad belőle, hanem újabb villáknak ad helyet (köztük remélem az enyémnek is :)

Újra lakott területre értem, jó sokat gyalogoltam egy csendesebb utcában azzal a reménnyel, hogy ezen keresztül feljutok a Látó-hegyre (jelzéssel már rég nem találkoztam, de azért sejtettem, hogy jó úton járok). Meglepetésemre az utca végén hirtelenjében az Apáthy-sziklánál találtam magam. Gyorsan meg is próbáltam gyönyörködni a kilátásban, de a rengeteg eldobott szemét, no meg, hogy minden jó hely már foglalt volt kicsit elvette a kedvem. Így tovább is mentem pár perc után. Újra a "sűrű" erdőben bandukoltam, jelzés már volt, mégis eltévedtem kicsit, mivel az Árpád-kilátót csak nem találtam sehol. Végül nagy nehezen mégis ráleltem, csináltam pár fotót, és persze megpihentem (egy pár emelkedő eléggé megizzasztott útközben...).

Végre már ismerősebb utakon elindultam Fenyőgyöngye felé, a buszt még hallottam elmenni, így majd fél órát kellett várnom a következőre, de összességében kellemes kis séta volt, remélem egyre nagyobb távokat tudok a következőkben bevállalni (ez kb. 6-7 kilométer lehetett). Ja, és a lényeg, ha jól tájékozódtam, akkor nem a Ferenc-hegy az a bizonyos domb, amit az ablakból látni, majd legközelebb megkeresem :)