Hűvösvölgyre kiérve teljesen felidegesített, hogy a 157-es busz az orrom előtt ment el, és mivel nem volt kedvem egy csomót várni, ezért elindultam az erdő felé :) Eleinte úgy gondoltam, hogy majd ott bolyongok valahol, esetleg felmegyek a János-hegyre. Végül azonban eszembe jutott, hogy mehetnék a kéktúrán mégis, csak az ellenkező irányba, kifelé Budapestről, azok a helyek úgyis ismeretlenek még számomra.Elindultam Máriaremete felé, sajnos hamar kiértem beépített területre, ráadásul jelzéseket se találtam, így majd egy órás mászkálás után találtam rá a kék útra. Mérgelődve léptem be a Remete-szurdok elnevezésű szigorúan védett területre, ami a Remete-hegy és a Hosszú-Erdő-hegy közötti szurdokot jelenti. Hamarosan elég komoly kaptatóhoz értem, így jócskán kiizzadva jutottam fel a hegytetőre, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre. Továbbmenve könnyű, csendes, hosszú és hangulatos úton jártam változatos tájakon egészen a Zsíros-hegy oldaláig.
Itt végre leültem kicsit ebédelni, azonban hirtelen hangokat hallottam a bokrokból. Gondoltam újabb madár kaparászik, de egyszercsak egy embert láttam meg, s ha jól láttam puska is volt nála... Gondoltam jobb lesz odébb mennem, mielőtt vadnak nézne és lelőne :) Az úton egyébként több állatot is láttam (mókusok, őz).Elhaladva a Nagykovácsihoz tartozó hétvégi házak mellett beértem végre a nagy-szénási fokozottan védett, Európa diplomás területre. Nagyon szépen ápolt, tiszta, tanösvénnyel rendelkező helyről van szó. Igazán öröm volt itt sétálni, mégha néha jelentős emelkedők is voltak. Már egy név nélküli kilátónál is rengeteget ámultam hiszen a pilisi hegyektől, falvaktól kezdve a Hármashatár-hegyen át a Budai-hegyekig gyönyörű volt a látkép. De az igazi élményt a Nagy-Szénás jelentette: 360 fokos panoráma ameddig a szem ellát. Nem lehet róla írni, a képek sem adják vissza a helyszínt igazán, ezt személyesen kell megnézni!
Visszafelé a tényleg hosszú Hosszú-árkon keresztül mentem le Pilisszentivánra, ahonnan busszal téptem haza.
