Csillaghegy - Ezüst-hegy - Nagy-Kevély - Csobánka

Már ismert terepet látogattam meg újra, a gyönyörű kilátást nyújtó Nagy-Kevélyt. A csúcsot Csillaghegy felől közelítettem meg, majd egészen Csobánkáig kirándultam, ahonnan busszal utaztam át Pomázra. Közepes túra volt, néhány kemény emelkedővel, saccra kb. 10 kilométer lehetett.

A túra útvonala.

A HÉV-pótló busszal zötykölődtem el Csillaghegyig, ahol azonnal nekiindultam a hegynek. Elég sokáig még kiépített utcákon, házak között kellett mennem, de már ekkor el kellett kezdeni felfelé kapaszkodni. Az utolsó házak mellett egy kis ösvényen kezdődött meg a piros jelzés erdei szakasza, majd további emelkedőn jutottam át a Róka-hegy oldalán. Az erdőből kiérve messze be lehetett látni a környéket: Üröm házait, Békásmegyer panelrengetegét, sőt a Nagy-Kevély csúcsát is. Csodálkozva láttam, hogy már itt is mennyire épülnek az új lakóparkok, lassan alig marad érintetlen terület Budapest környékén.

Átkelve az Ürömöt Budakalásszal összekötő úton, enyhe, de hosszú emelkedő kezdődött, mely a Kő-hegyre (nem a pomázi Kő-hegyről van szó!), majd az Ezüst-hegyre vezetett fel. Útközben, mikor kerestem, hogy hol kel letérni a piros jelzéssel az útról, először rossz helyen tértem le. Így bejutottam egy madár-etető féleségre, ahol épp egy nagy madár volt, amit sikerült elriasztanom, de pár pillanatig láthattam, talán sas vagy sólyom lehetett, de igazából fogalmam sincs milyen madarak élnek itt és sajna beazonosításban se vagyok jó.

Már az Ezüst-hegyről is igen korrekt volt a kilátás: alattam Pilisborosjenő, kicsit távolabb Üröm, háttérben a Hármashatár-heggyel, sőt távolabb még a Duna és a Gellért-hegy is látszott. Kellemes erdei úton vezetett tovább a séta (továbbra is a piros jelzésen), találkoztam egy siklóval is, amely elállta az utam, s érdekes módon hiába dobáltam meg nem mozdult meg, de amikor rávetődött az árnyékom rögtön eliszkolt... A Nagy-Kevély felé közeledve meglehetősen erős emelkedő jött, de megérte felmászni, hiszen a környék egyik kiemelkedően szép látképe tárulhatott elém. Ide mindig érdemes elnézni, a Nagy-Szénás mellett Budapest környékének egyik legszebb kilátóhelyéről van szó.

Gyorsan lejutottam a csúcsról, majd a turistautak csomópontja után rövid ideig továbbra is a piroson mentem, de lekanyarodtam pár száz méter után a sárgára, mely a Kis-Kevély oldalában ment. Nem túl látványos, kis ösvény volt ez, ráadásul hegyoldalról lévén szó, szinte végig "oldalazva" kellett menni, ami nem a legkellemesebb. Viszont a Medve-barlang ezen az úton van, ami meglehetősen nagy, a barlangok iránt érdeklődőknek érdemes megnézni. Miután kereszteztem a kéktúra vonalát, hamarosan visszaértem a pirosra, ahol az Oszoly felé indultam. Sajnos mint kiderült a piros csak az Oszoly-erdőben megy, a sziklákat elkerüli, így ezekről lemaradtam, majd legközelebb...

Hűvösvölgy - Remete-szurdok - Zsíros-hegy - Nagy-szénás - Pilisszentiván

Végre egy komolyabb túrát határoztam el :) Gondosan kiterveztem az útvonalat, úgy számítottam, hogy a kéktúra budapesti szakaszát járom be Budaligettől visszafelé egészen a Bécsi útig. Végül egész máshogy alakult, de egyáltalán nem bántam, hiszen újabb nagyszerű helyet találtam!

Hűvösvölgyre kiérve teljesen felidegesített, hogy a 157-es busz az orrom előtt ment el, és mivel nem volt kedvem egy csomót várni, ezért elindultam az erdő felé :) Eleinte úgy gondoltam, hogy majd ott bolyongok valahol, esetleg felmegyek a János-hegyre. Végül azonban eszembe jutott, hogy mehetnék a kéktúrán mégis, csak az ellenkező irányba, kifelé Budapestről, azok a helyek úgyis ismeretlenek még számomra.

Elindultam Máriaremete felé, sajnos hamar kiértem beépített területre, ráadásul jelzéseket se találtam, így majd egy órás mászkálás után találtam rá a kék útra. Mérgelődve léptem be a Remete-szurdok elnevezésű szigorúan védett területre, ami a Remete-hegy és a Hosszú-Erdő-hegy közötti szurdokot jelenti. Hamarosan elég komoly kaptatóhoz értem, így jócskán kiizzadva jutottam fel a hegytetőre, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre. Továbbmenve könnyű, csendes, hosszú és hangulatos úton jártam változatos tájakon egészen a Zsíros-hegy oldaláig.

Itt végre leültem kicsit ebédelni, azonban hirtelen hangokat hallottam a bokrokból. Gondoltam újabb madár kaparászik, de egyszercsak egy embert láttam meg, s ha jól láttam puska is volt nála... Gondoltam jobb lesz odébb mennem, mielőtt vadnak nézne és lelőne :) Az úton egyébként több állatot is láttam (mókusok, őz).

Elhaladva a Nagykovácsihoz tartozó hétvégi házak mellett beértem végre a nagy-szénási fokozottan védett, Európa diplomás területre. Nagyon szépen ápolt, tiszta, tanösvénnyel rendelkező helyről van szó. Igazán öröm volt itt sétálni, mégha néha jelentős emelkedők is voltak. Már egy név nélküli kilátónál is rengeteget ámultam hiszen a pilisi hegyektől, falvaktól kezdve a Hármashatár-hegyen át a Budai-hegyekig gyönyörű volt a látkép. De az igazi élményt a Nagy-Szénás jelentette: 360 fokos panoráma ameddig a szem ellát. Nem lehet róla írni, a képek sem adják vissza a helyszínt igazán, ezt személyesen kell megnézni!

Visszafelé a tényleg hosszú Hosszú-árkon keresztül mentem le Pilisszentivánra, ahonnan busszal téptem haza.

Mátyás-hegy

Délután, szinte már estefelé indultam el kicsit sétálni. A Kiscell feletti beépített területeket jártam, majd hirtelen találtam egy turistautat. Meglepetésemre a Mátyás-hegyre vezetet fel, körbenéztem, majd továbbmenve visszajutottam a beépített villanegyedbe.

Gellért-hegy

A suliba kellett beugranom valamiért, s ha már ott voltam átsétáltam a Szabadság hídon és felmentem a Gellért-hegyre körülnézni. Jó kis hely :)

Fenyőgyöngye - Árpád-kilátó - Budai Vár

Némileg alább hagyott a naplóvezetési lelkesedésem, ezért néhány séta leírása kimaradt... Most utólag igyekszem pótolni. Szóval június 4-én egy laza kirándulást tettem több már ismert helyen. Kezdtem az Árpád-kilátóval, majd lementem az Apáthy-sziklához, ahol végre nem volt senki így nyugodtan körbe tudtam nézni (fotózni, videózni). Utána átmentem a Várba, ahol szintén készítettem még pár képet. Röviden ennyi.

Fenyőgyöngye - Szépvölgy - Újlaki-hegy

Eredetileg csak az új fényképezőgépem kipróbálása végett indultam útnak, azzal a céllal, hogy elmegyek a Vitorlázórepülő-térig, ill. az amellett lévő Homok-hegyig, s onnan - meg persze útközben is - próbálhatom a gépemet. Aztán valahogy mégis csak az Újlaki-hegyen kötöttem ki, de így legalább újfent meggyőződhettem róla, hogy egy igencsak gyönyörű helyről van szó...

A 65-ös busszal mentem a Fenyőgyöngyéig, innen pedig megindultam egyenesen tovább a Szépvölgyi úton, illetve az út melletti erdei ösvényen. Rögtön vadul elkezdtem kattintgatni a fényképezőgépet, próbáltam mindent, különösen a szuper makróval való játszadozás tetszett. Aztán egy leágazásnál beljebb mentem az erdő felé, mert úgy emlékeztem arra lehet továbbmenni a célpontomig, meg is találtam az utat, de gyanúsan lejtett, ezért inkább más irányba mentem tovább.

Meglepetésemre egy elég furcsa helyre jutottam, úgy tűnt, mintha építkezéseket kezdtek volna még régen, de abba hagyták, ill. igazából el sem kezdtek, mert csak az utak voltak meg. Mintha egy lakópark úthálózata lenne. Később mikor a térképen utánanéztem, láttam, hogy parkolókról van szó, bár nem igazán értem miért kell az erdő közepébe annyi parkoló.

Mentem tovább egy úton (ami mint kiderült a Szépvölgyi út folytatása volt, amire időközben visszakeveredtem), majd egy leágazásnál a fák között megpillantottam a Vitorlázórepülő-teret. Igencsak meglepődtem, mivel elég magasról néztem le rá, és nem emlékeztem, hogy túl sokat emelkedtem volna, hogy feljutottam volna valamelyik környező hegyre. Mivel lefelé túl meredek volt, visszafordultam az útra, majd az utolsó parkolót is elhagyva egyre erőteljesebb emelkedőn haladtam tovább.

Mikor feljutottam óriásit néztem, mivel hirtelen az Újlaki-hegy sziklás tetején voltam. Óriásit, mivel nem számítottam, hogy itt kötök ki, s óriásit, mivel nem számítottam, hogy olyan csodálatos lesz a kilátás. Rövid nézelődés után felmentem a csúcsra - tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy hol is vagyok, mivel már jártam itt, csak más irányból jöttem (bár nem találtam meg a másik utat...). Vártam kicsit hátha elkezdenek repülni az épp érkezett siklóernyősök, de csak nem akartak elindulni, így én indultam meg visszafelé...

Elég jó kis hely ez az Újlaki-hegy, most hogy megtudtam, hogy a Szépvölgyin tovább menve könnyen elérhető lehet sűrűbben megyek el oda.